Nem egy végső és cáfolhatatlan igazság földerítése volt a célom, hanem egy olyan út megnyitása, amin végighaladva más kutatók idővel eljuthatnak akár a teljes igazsághoz is.

Abban azonban már most bizonyos vagyok, hogy a magyar Szent Korona olyan titkokat rejt magában, amelyek az idők kezdetéhez vezetnek vissza, amikor a magyarság ősei elszakíthatatlan kapcsolatba kerültek a Mindenhatóval.

A Szent Korona iránti megdöbbentő intenzitású tisztelet a magyarok kollektív nemzettudatának talán legfontosabb pillérét képezi. Nem túlzás azt állítani, hogy a Szent Koronához fűződő viszonyunkban megtaláljuk mindazt, ami par excellence magyar.

Nincs a Földön még egy nép, amelyik ilyen rendíthetetlen hűségű tisztelettel, gondos szeretettel és hódolattal viszonyulna egy létező tárgyhoz. Tegyük hozzá, egy olyan tárgyhoz, amelyre a nemzet legjava mindmáig élő személyként, sőt uralkodóként tekint.

Szükségszerű volt, hogy ezen az úton haladva az időben visszafelé, eljussak Attila királyhoz, majd tovább, Jézushoz és a mezopotámiai mágusokhoz, majd még tovább, mitikus őskirályunkhoz, a nagy Nimródhoz is, akit sejtésem szerint az emberi civilizáció hajnalán elsőként kentek föl uralkodóvá a vízözön előtti korszakból átmenekített Szent Koronával.

Ez utóbbi Isten segítségével és kegyelmével történt. Úgy hiszem, éppen innen, ebből a különleges pillanatból fakad és közvetlenül Istentől származik koronánk hervadhatatlanul tündöklő szentsége.

Pontosan úgy, ahogy minden titkok tudója, Jézus örökítette ránk főpapi imájában: "jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is."

A magyar Szent Korona tehát kapocs Isten mennyei országa és a mi földi országunk között. Kapocs, de kulcs is, amely képes megnyitni előttünk a végtelen jóság földöntúli birodalmát, amennyiben méltóvá válunk erre.