Az Ahova mész, megyek én is az ember és a természet, a szeretet és a halál, a kiszolgáltatottság és az egymásrautaltság könyve, egy szűkszavúan feszült és lebilincselő regény, amelyben két küzdelmes sorsú asszony párhuzamosan futó monológjából bontakozik ki egy svéd parasztcsalád majd' évszázados, titkokkal átszőtt története.
1897: Unni, Armod és a kisfiuk, Roar, elmenekül Norvégiából. A család hosszú vándorlás után végül Svédország távoli, zord vidékén, Hälsinglandban, az emberlakta világ és a kék hegyek meg koromsötét erdők határvidékén talál menedéket egy elhagyatott tanyán. Itt, távol mindentől és mindenkitől, együtt tapasztalják meg mindazt a rosszat és jót, amit a hol szűkmarkú, hol bőkezű természet tartogathat az ember számára: a kiszolgáltatottság, az éhezés, a hideg gyötrelmeit és az újrakezdés, a megújulás, a remény csodáját.
1973: több mint hetven évvel később ugyanazon a tanyán Kara az Armod által épített konyhaasztalnál ül az anyósával, és az apósa, Roar temetését készíti elő. A két asszony titkainak mélységes csendjéből olyan emberek története bontakozik ki, akik egyszerre ridegek és gyengédek, akárcsak az őket körülvevő rengeteg.
A mindentől elzárt svéd család csupa fény és árnyék tablójával az izgalmakat és a csodálatos tájleírásokat ihletett érzékkel váltogató Lina Nordquist egy olyan vadon kegyetlen, mégis varázslatos mélyére visz el minket, ahonnan nem biztos, hogy létezik kiút.