Jaroslav Hašek ifjú éveiben rengeteget csavargott és kalandozott szerte a Monarchiában - megfordult többek közt Szlovákiában, Galíciában, Magyarországon, Erdélyben és Ausztriában is. Ezek az utak gazdag irodalmi alapanyaggal látták el a pályakezdő írót. A kötetünkben összegyűjtött írások, melyek most először olvashatók magyar fordításban, rendhagyó és szórakoztató utazásra invitálják az olvasót a békebeli k. und k. világ letűnt tájaira. Az átélt vagy mások szájából hallott - gyakran persze alaposan kiszínezett - kalandok mellett Hašek bemutatja a bejárt vidékek sajátosságait, görbe tükröt tartva a megismert nemzetek, népcsoportok különös vagy épp jellegzetes szokásainak, viselkedésének. Bennünket, magyarokat sem kímél: hol kacagtatóan vitriolos, hol komolyabb novellákban tűzi tollhegyre valaha élt honfitársaink viselt dolgait. És a hamisítatlanul hašeki, fanyar és szatirikus alaphang mellett itt-ott megszólal a szerző egy másik, alig ismert hangja is: az egyéni és közösségi drámára egyaránt fogékony, a nehéz sorsokat megrendítő líraisággal ábrázoló remekíróé.

"A megvadult sárga bika játékosan Zsigmond úr kabátja és mellénye alá fúrta a szarvát, s már vitte is őt a városon át, miközben az ünnepi szónok teljesen összezavarodva kiáltozta: "Talpra magyar!" A bika pedig mintha megértette volna, felugrott, felágaskodott, és az álmodozó községi írnok már repült is, fel, az ég felé. Szerencsére nem túl magasra, csak a szomszédos Kápolnafalva egyik házának a tetejére, annak is a nyergébe, a kémény mögé, mintha lovon ülne.
Még látta, ahogy az utcán három marhapásztor nyargalt hurkos kötelekkel, hogy a bikát elfogják, aztán hirtelen elájult, s átfordulva a másik oldalra lecsúszott a zsúptetőről egy udvarban álló szekérre.
Miután magához tért, lassan rájött, hogy egy szobában fekszik, nedves ágylepedőbe csavarva."