Dua ez-Zamíl átlagos szíriai lány volt, 2011-ben azonban örökre megváltozott az élete, amikor hazájában polgárháború tört ki. A hadsereg elfoglalta Dua szülővárosát, szigorú kijárási tilalom, áram- és vízkimaradások, valamint erőszakos események nehezítették az életüket. A család úgy döntött, Egyiptomba költözik. Ám néhány hónappal később a kormányt megdöntötték, és a menekültek már ott sem voltak többé biztonságban.

Eközben egy fiatal ellenzéki harcos beleszeretett Duába, megkérte a kezét, és meggyőzte, hogy Európában biztonságos és békés jövő vár rájuk. Dua ugyan rettegett a víztől, ráadásul úszni sem tudott, a fiatalok mégis embercsempészekre bízták az életüket, és ötszáz menekült, köztük száz gyerek társaságában nyomorogtak egy rozoga halászbárkán. Négy napja voltak úton, amikor egy másik hajó szándékosan beléjük ment, elsüllyesztette a hajójukat, és magára hagyta az utasokat.

Így kezdődött Dua küzdelme a túlélésért. Drámai fordulatokban gazdag, igaz története sok millió menekült emberfeletti küzdelmét mutatja be, akik az életüket kockáztatják egy biztonságosabb jövőért.

A szerzőről

Melissa Fleming az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának (United Nations High Commissioner for Refugees,UNHCR) vezető szóvivője, a menekültkérdés világhírű szakértője. Nevéhez fűződik a szervezet stratégiai és kríziskommunikációs tervének kidolgozása, amelynek segítségével a UNHCR hatékonyabban kommunikálhat a média képviselőivel, a kormányokkal és a menekültekkel. Fleming számos nemzetközi kampányt is irányított, amelyekben nagy hangsúlyt kapott a közösségi média. Korábban a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnél (International Atomic Energy Agency, IAEA) dolgozott, ahol nyolc éven át volt szóvivő, valamint a kommunikációs iroda vezetője, amikor a szervezet Irakban, Iránban és Észak-Koreában végzett feltáró munkája miatt 2005-ben elnyerte a Nobel-békedíjat. Fleming ezt megelőzően az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (Organization for Security and Co-operation in Europe, OSCE) sajtó- és információs osztályát vezette, valamint a Szabad Európa Rádió közpolitikai szakembere volt. Karrierje elején rövid ideig újságíróként dolgozott. Első TED-előadását, amely a "Segítsünk a menekülteknek felemelkedni, ne csak túlélni" (Let's Help Refugees Thrive, Not Just Survive) címen érhető el magyarul, több mint 1 millióan látták az egész világon, és huszonnégy nyelven feliratozták. Második, "Két túlélő egy elsüllyedt bárkáról" (A boat carrying 500 refugees sunk at sea: The story of two survivors) című TED-előadását, amely Duáról szól, több mint 1,5 millióan nézték meg.