Zinner Tibor tanulmánykötete a magyar igazságügy 1945 utáni átalakulásának folyamatába enged bepillantást, amikor a hazai bíróságok munkájában mindennapos gyakorlattá vált a sztálini jogelmélet. A szerző bemutatja a népbíráskodás 1945 és 1956 utáni rendszerét, miközben kitér a világháborút követő európai gyakorlatra is. Egy másik írás azt vizsgálja, hogyan használta fel a kommunista párt által irányított politikai rendőrség az igazságügyi szerveket 1946/1947 fordulóján a reakciósnak kikiáltott társadalmi csoportok, szervezetek, egyének ellehetetlenítésére. A kötet két esettanulmányt is tartalmaz, az egyik Sulyok Dezső ügyvéd és nemzetgyűlési képviselő 1945-1947 közötti pályafutását ismerteti, főként az Imrédy-perben betöltött népügyészi tevékenységére, valamint a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló 1946. évi VII. törvénycikk megszületésének körülményeire fókuszálva. A másik esettanulmány Mindszenty József esztergomi érsek meghurcolását, elsősorban az ebben szerepet játszók körét - kommunista párt- és állami vezetőket, bírókat, népbírókat, ügyészeket, a politikai rendőrség tagjait - mutatja be. Valamennyi írás arra világít rá, hogyan vált a magyar igazságszolgáltatás a kommunista párt hathatós fegyverévé.