Az ellenségről, a saját csapatok helyzetéről, a hadszíntérről, terepről és időjárásról szóló információ időbeni, pontos és hiteles továbbítása minden katonai művelet sikeres teljesítésének elengedhetetlen feltétele. A katonai hírközlés eszközei a technikai fejlődéssel összhangban változtak, az egyszerű fény- és hangjelzésektől, gyalog- és lovasfutároktól, postagalamboktól kezdve az optikai távjelző, az elektromos, majd elektronikus eszközökön át a korszerű számítógépes, hálózatközpontú, komplex vezetési információs rendszerek megjelenéséig. Az eszközök fejlődésével összhangban alakultak ki és folyamatosan növekedtek az ezen eszközök telepítésére és üzemeltetésére specializálódott kisalegység, majd század-, zászlóalj- és ezredszintű szervezetek. Az elektromos hírközlő eszközök megjelenését követően Magyarországon ezeket a szervezeteket távíró-, majd összekötő, végül 1925-től híradócsapatoknak nevezik.

Jelen kötet a magyar katonai híradás történetét 1918-tól 1945-ig foglalja össze. A több kötetből álló sorozat terveink szerint 1990-ig fogja áttekinteni a katonai vezetési rendszer kiemelt jelentőségű szakterületének, a szakcsapat és eszközeinek fejlődését, változásait.