Jelen kötet, mely a késő modern magyar líra szerzőit és különböző formációit tárgyalja, három nagyobb egységből épül fel. Az első rész elemző-értelmező írásokat közöl József Attila korai költészetéről, Szabó Lőrinc Az Egy álmai című verséről, Pilinszky írásművészetéről és lírafelfogásáról, valamint a "hallgatás" témája, illetve alakzata mentén hasonlítja össze József Attila, Szabó Lőrinc és Petri György költészetét. Műfajformai vizsgálódás vezérli a József Attila, Radnóti Miklós és Kányádi Sándor - a folyamatos melléknévi igeneves című versek kapcsán - egy bizonyos csoportba sorolható műveinek kontextuális elemzését, majd ezt Nemes Nagy Ágnes "versgondolkodásában" és költeményeiben a "közöttiség" tapasztalatának feltárása, Kányádi Sándor Sörény és koponya című kötetének és versének, valamint Csoóri Sándor két szabadversének elemzése követi. A kötet első része Szőcs Géza és Turczi István életműve egy-egy szakaszának értelmezésével zárul.

A második rész két életművet mutat be röviden Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes egyes köteteinek áttekintése által, lexikonszerű szócikkek formájában. Végül a könyv harmadik nagy egysége a világirodalmi komparatív aspektust is érvényesíti: itt a Dosztojevszkij és Pilinszky, Oszip Mandelstam és Weöres Sándor közötti hatástörténeti kapcsolatokra és költői párhuzamokra orientálódó írások olvashatóak, s ezeket zárja a költői forma elméletét taglaló magyar és nemzetközi elméletek áttekintését elvégző tanulmány.