A cigányzenészek és a zenész cigányok kulturális öröksége a 19-20. századi Magyarországon hol halványabban, hol erősebben szövi és szőtte át a magyar kultúra számos színterét és produktumát. A tanulmánykötet célja, hogy ezeket a lehetséges kutatási területeket számba vegye és felsorakoztassa, még az egészen áttételesen kötődőeket is. Egyúttal szakít a közvélekedésben - és olykor a tudományos közéletben - elterjedt sztereotip, vagy éppen a "naiv tudomány" jegyeit magán viselő cigányzene és zenész cigány képpel. A téma számtalan alakváltozására szeretné felhívni a figyelmet, közvetítve, hogy a cigányzene és a zenész cigányok elválaszthatatlan részei a magyar kultúrának. Ugyanakkor a magyar kultúra is elválaszthatatlan a cigányzenétől és a zenész cigányoktól, ezáltal a magyarországi cigányságtól. Éppúgy, ahogy Magyarország vonatkozásában - a strukturalista elméletek szerint -, a vérségi alapon szerveződő, homogén, egymástól élesen elkülönülő cigányságról és nem cigányokról/magyarokról sem beszélhetünk. A közös múlt tudata elengedhetetlen előfeltétele a közös jelennek, ami pedig lehetővé teszi a közös jövőt.