Csak megnéztem még egyszer -hadarta Haragvó Villám. Vörös Szem még mindig nem szólt. -A hullát -folytatta nagy sokára testvére. -Meg akartam érteni.
-Mit? -kérdezte Vörös Szem.
-Azt, hogy miért mi lettünk kvazárok. Miért vagyunk méltóbbak az istenek kegyeire, mint ők, az áldozatok? Miben különbözünk tőlük?
-Na, miben?
-Semmiben -mondta Haragvó Villám letörten.
-Tévedsz -nevetett Vörös Szem. -Az istenek és Fekete Hold nem véletlenül választottak ki épp minket. Az istenek tudják, hogy ki az, aki megérdemli, hogy vadász legyen, és ki az, aki nem. A legjobbnak tartanak minket. Arról álmodoztunk egész életünkben, hogy az istenek a kegyeikbe fogadjanak. Ez volt a leghőbb vágyad. És nekem is. Most megkaptuk. Az istenek kvazárokká emeltek mindkettőnket, hogy a parancsaikat teljesítsük. Halhatatlanok lettünk. És mit kell tennünk cserébe? Szinte semmit. Vadászok vagyunk, azok voltunk eddig is.
A kvazárok lélekvadászok. Egyetlen szent célt követnek: az istenek és Isten akaratát. Csekély ár ez a halhatatlanságért.
A hitükért vívott évezredes harcbanIsten követői nem támaszkodhatnak másra, csakisaz Égbe vetett feltétlen bizalomra. Ha e bizalom meginog, a gonosz elszabadul és egyetlen kérdés lesz az úr, Holdanya könnyes arca alatt: ki szűnt meg előbb embernek lenni?