Marton Réka Zsófia második verseskötetében a biztosan észlelhető szemléleti-kidolgozottsági letisztultságig jutó újabb keletkezésű anyag régebbi szövegekkel egészül ki - többnyire azonban jól felismerhetően különülve el, rendeződve bele az egymásra következő ciklusokba(n). A frissebb termésről (például a Tört pecsétek írássoráról) már nem mondható el, hogy annyira a ködös Albion tájai körül forogna, mint amennyire a kötet címadó ciklusa, ám a Brontë nővérek világának címbe emelése, ezzel pedig egy eredendő élményréteg reaktiválása továbbra is azt mutatja, a szerzőben korántsem halványult el az angol kultúra hangulati hatása. Charlotte, Anne és Emily tevékenysége, sorsa: életük és irodalmi szüzséik egyaránt a mérsékelt, de határozott, öntudatos feminizmus emlékezetes, karakteres eszköztárává lesznek itt. A mostani munkák zöme ugyanolyan komoly hangfekvésben szól lényegi kérdésfeltevésekről, a világ és a történelem menetéről, benne az egyén helyéről, szerepéről, mint azt kezdettől megszokhattuk MRZs-től. Emellett egyik-másik verse iróniát és humort, talányos képeket is felvillant. Így A Brontë-paradigma követi az első könyv teremtette hagyományt: a lappárokon a szerző érdekes saját fotói társulnak a mellettük szereplő versekhez.